Rólunk

Gyerekkorom óta a természet közel áll hozzám. Szinte minden  hétvégén mentünk valamerre a szüleimmel. Így volt alkalmam megismerni a különböző fákat, növényeket, madarak, állatokat, nyomokat és nem utolsó sorban gombákat. Testvéremmel versenyeztünk, hogy ki talál több rókagombát vagy éppen vargányát. Kutyánk is mindig volt, úgy hogy természeres számomra ez a kapcsolat.

Kamaszkoromban megismerkedtem a szarvasgombával. Eleinte édesapámmal együtt jártunk, aki megtanított a kis részletekre, a türelemre és az alázatra. Mivel a föld alatt terem, nem annyira nyilvánvaló a megtalálása, mint a kalaposgombáké. E mellett igen kényes a talajra, csak a meszes, magas pH-val rendelkező talajban szeret. Továbbá csak bizonyos fákkal tud szimbiotikus kapcsolatot teremteni. Ezért kell a türelem. Hiszen lehet, hogy az adott erdő eleget tesz a fenti követelményeknek, de attól függetlenül a fészkek akár több 100 méterre is lehetnek egymástól. Ezért elengedhetetlen a kutya a szarvasgomba megtalálásához. 

A természet és a kutyák szerelmeseként, számomra ez a vadászat egy igazán mély élményt jelent. Minden egyes alkalommal mást-mást ad a természet. A hajnali fények, a madarak csicsergése mindig feltölt energiával. Izgalmas megismerni az erdő életét. Látom, hogy hol alszanak az őzek, a fák törzsén látszik a vaddisznószőr, mert épp ott esett jól neki vakarózni. Megtanul az ember ennek a csodálatos ökoszisztémának a részese lenni. 

Mégis számomra a legcsodálatosabb élmény a kutyákkal való munka. A legfontosabb része a bizalom. A gazdának hinnie, tudnia kell, hogy a kutya a szarvasgombát keresni, nem pedig a vadat. Ha van egy darab, akkor azt megtalálja. Hiszen a szedő sosem tudja, hogy pontosan hol, mikor és mennyi szarvasgomba terem. Vannak érésicsúcsok és völgyek is. Illetve a kutya részéről is meg kell legyen a bizalom. Ő jelezni fogja, ha talál, a gazdinak pedig ezt észre kell vennie. Ha mind a kettő összejön, akkor harmónikus a munka, annál pedig nincsen csodásabb!

Az egyik legemlékezetesebb pillanatom az első fehér szarvasgomba-vadászatom alkalmával történt meg. Se én, se Rigó kutyám nem csináltunk még ilyet, ezért mind a ketten meg kellett tanuljuk. Szegény meg volt illetődve, mert idegen helyen, idegen emberekkel és kutyákkal volt körülvéve. Fél napid el sem mozdult a lábam mellől. Tudni kell, hogy a fehér sokkal mélyebben van a feketénél, illetve az illata is sokkal másabb. Mikor Rigó elkapta a fonalat és megérezte a fehérnek az illatát, rám nézett, mintha kérdezné, hogy ez kell nekem? Bólintottam és bíztattam, erre ő neki kezdett ásni és megtaláltuk az első fehérünket. Ezt a pillanatot, ezt a szemkontaktust nem felejtem el sohasem!